Viselkedés, nevelés

A saját tapasztalatainkat tennénk közzé ebben a témában, illetve ha valaki kérdez, akkor itt található a válasz.......

A sapis fióka bűbájos, örökmozgó, felfedező, bátor kismadár. Fontos, hogy fiatal korában kellőképpen szocializálva legyen, ez a záloga, hogy később, felnöttként is szeresse az embereket és az állatokat. Rendíkül intelligen madár, hamar megérti, hogy mit is akarunk tőle. Nevelésénél azonban nagy szükség van rá, hogy következetesek legyünk. Amit szabad, azt mindig szabad és amit nem azt soha. Lehetőség szerint mindig ugyanazt a szót használjuk, ha tiltani akarunk neki valamit, az ujjunkat is felemelhetjük hozzá, később már csak az ujjunkkal is le tudjuk állítani a tilos dolgokról. Gondoskodnunk kell elég rágható, mászható játékról is a számára, mivel szinte egész nap mozgásban van, játszik-eszik-iszik. Nagyon szeret a kalit tetejéről fejjel lefelé lógni, adhatunk a kalitjába létrát, hintát és más lógós játékokat is.

Szobatisztaságra szoktatható. Kb fél éves kora körül. Kijelölünk egy helyet, ahol pottyanthat és egy szót, amit mindig akkor használunk, ha azt akarjuk, hogy pottyantson. Általában látni, ha potyiznia kell, mert ilyenkor megrázza a fenekét és tolatni kezd, na akkor tegyük gyorsan vissza és mondjuk a szót naki. Aztán az elején rövid (félórás) időközönként visszatesszük a pottyantóhelyre és mondjuk a szót, ha sikerül nagyon megdícsérjük, megsimogatjuk. Később az időszak növelhető, ki lehet tolni egészen 1- másfél óráig. Tudni kell azonban, hogy ez aeősen függ a madár lelkiállapotától, hiszen ha hirtelen megijed, többnyire azonnal pottyant is egyet.
A feketesapis rendkívül aktív madár. Napközben szinte sosem bóbiskol, pihenget, mint más madarak. A környezetében mindent meg akar ismerni, kezek híján természetesen a csőrével. Bátor és vakmerő, nem ijed meg a saját árnyékától. Más házikedvencek összeszoktatásánál ezért igen gondosan kell eljárni. Különösen oda kell figyelni az ivarérés illetve a párzási idő időszakában. A madarunk ilyenkor agreszívebb, hangosabb lesz. Jó hír viszont, hogy ez az időszak viszonylag hamar elmúlik és a viselkedése újra a megszokott lesz. Ivaréréskor a madarak társaikkal is agresszívebbek. Ha más papagáj is él velünk, nagyon figyeljünk, ha egyszerre, egy légtérbe engedjük ki őket. A sapis ösztönösen kihívja verekedni a másik papagájt. Ez egy jellegzetes testbeszéd, a madár kihúzza magát, kissé megnyitja a szárnyait, olyan ilyenkor, mint egy kicsi angyal és lassan elkezd körbe-körbe forogni a tengelye körül. Jelentése: "Nagy vagyok és erős, képes vagyok megvédeni a csapatomat, velem verekedj meg, ha bántani akarod őket!"És ne legyen számunkra hihetetlen, hogy akár egy nála sokkal nagyobb madárnak is nekimegy! Az önismerete a nullához konvergál, bárkinek képes ilyenkor nekimenni, hogy megvédje magát és a csapatát! Magam is átéltem már Csibészkével ilyen szituációt, két idegen sapis és egy kakadú volt a közelében, mikor a fentiek szerint kihívta őket verekedni, hogy megvédjen engem, a párját és a kis nemes gyereket, akik a csapata voltunk. Azóta ha lehet, még jobban szeretem ezt a kis sárgagatyást, hiszen azért ehhez nem kevés bátorság kell.

Hagyni kell a számára elég időt, hogy megszokja, megbarátkozzon a többi családtaggal is. Előbb-utóbb ő maga fogja keresni a családtagok társaságát. A durvaságot soha ne engedjük meg neki, de ne is bántsuk érte, mert agresszióval válaszol.
Általában elmondhatjuk, hogy két dolog szükséges ahhoz, hogy valaki a madarával tökéletesen együtt tudjon élni: a türelem és a szeretet. Az a gazda, aki rendelkezik ezzekkel a tulajdonságokkal, egy csodálatos, kedves, szeretereméltó,okos társat kap a madara személyében.